Döbbenet

Csak így egyszerűen: döbbenet. S ugyanakkor hála a sorsnak, hogy nem szenvedett. Csak elaludt. Elment hát Elisha is. Elisha, az élettel teli, a beszédes, a határozott, a szépséges, a csodakedves, a kissé szeszélyes. Elisha, aki mindig a szüleit, Manócskát és Jacket idézte elém. Elisha, akit a szülőpár utolsó almából marasztaltam nálunk, mert nem bírtam volna elviselni, ha nem marad belőlük valaki, aki tovább viszi emléküket. Elisha, aki imádott Jack-emet idézte.

Azt hittem, ő lesz az utolsók egyike, aki velünk él majd és lesz része mindennapjainknak. Nem így lett. Csak rekonstruálni tudjuk, mi történt, mert hazaérve már összegömbölyödve, kihűlt testtel találtuk. Álmában érte a halál: valószínűleg agyvérzés, mert egy apró vérfolt lenyomatát láttuk a fejecskéje alatt. Hiszem, hogy nem szenvedett, csak elaludt és nem tudta, mi is történt vele. Békés és nyugodt volt az arca. Hiszen megérkezett a szüleihez és féltestvéreihez, testvéreihez a szivárvány híd öröklétébe.

Valahogy véget ért a múlt  a halálával.

És másnap, ott a Stefánia Palotában, a nagy sikerű élménybeszámolónkon beszéltem a Caminoról és Nyuszó haláláról...És nem sokan tudták, hogy Elisha is odaátról figyel már minket...

Nyugodj békében, szépséges Elisha!

Heartbreaker's Elisha 

(2003. 10. 29. - 2013. 10. 17.)

Csendben ment el, ahogyan élt..

Nyuszó csodaszépséges macska volt. Nyugodt, bájos - az a fajta Maine Coon, aki kedvességével és megjelenésével egyszerre hódítja meg a szíveket. Önálló volt, talán kicsit magának való, de sohasem agresszív, nem tolakodó. Csendes harmónia - ez jut mindig róla az eszembe. És az, hogy csodálatosan szép, bájosan kedves, barátságos kölyköket hagyott emlékül maga után.

Halála az El Caminon ért. Július 25-én kezdtem meg a 800 km-nyi vándorutat. És már aznap valami olyan történt, amit soha sem felejthetek el, mert tudom, jel volt. Az első nap egy francia férfival találkoztunk, aki különös módon pontosan úgy tűnt el a semmiben és semmiből, ahogyan érkezett. csak a szavai maradtak velem: a szív, figyelni kell a szívre. Akkor még nem értettem vagy inkább azt gondoltam, nekem szólnak e különös szavak. Aztán pár napnyi gyaloglás után az élet úgy hozta, hogy véletlenül internet közelbe kerültünk.S akkor derült ki, hogy Nyuszó beteg. Amikor elmentem az Útra, még semmi baja sem volt, s akkor az életéért küzdött. A saját orvosunk szabadságon volt, egy másik szakember küzdött az életéért. Nem tudta senki, mi a baj. Elmondtam a telefonban a különös idegen szavait. S az élet őt igazolta: Nyuszó valamiféle, szívet érintő gyulladásban halt meg a megfigyelés alatt, az állatorvosi rendelőben.

Úgy ment el, ahogyan élt: csendben, kedvesen, valamiféle nyugodt misztikum ölelte körül.

Ma is fáj a halála. Fáj, hogy nem voltam ott vele, nem búcsúzhattam el tőle.

A Caminot érte is jártam...

Tuscaloosa Daphne of Heartbreaker (Nyuszó)

2004. 05. 24. - 2013. 07.31.

Legyen könnyű az álmod!

  

A láng örökre kialudt

A láng örökre kialudt ma.... Küzdöttünk, s velünk együtt ő is, mert élni akart, még akkor is, amikor minden azt mutatta, lehetetlen, de mégis. És nyertünk is pár hónapot. Hogy hogyan, nem tudom: a szeretet, az élni akarás, az aloe vera, a lehetetlen legyőzése iránti olthatatlan vágy, mind-mind összefonódott, hogy segítse a harcot. A csatát, amit most elvesztettünk. A veselégtelenség visszafordíthatatlanul marcangoló betegség, amellyel szemben csak időt lehet nyerni, hol kevesebbet, hol többet. Neki ennyi adatott meg.

Szeszélyes volt, ahogy egy barna teknőc macskalánynak lenni kell. Morcos subaszőnyegre emlékeztetett. Kedves volt és szenvedélyesen tudott dorombolni. Gyönyörű lángocska ékesítette a fején a bundáját. S már ő is odaát van a szivárványhíd túloldalán....

Ch. Coonyham Flame of Heartbreaker (2002. 07.11. - 2013. 06.11.)

Flamy cicám, legyen könnyű az álmod!

Macskás kávéház

Bár megfogadtam, hogy be sem teszem a lábamat ebbe az intézménybe, mert továbbra is azt gondolom, nem biztos, hogy a macskákat ki kell használni a pénzszerzéshez, de lementem, mert így nem érheti szó a ház elejét, hogy látatlanban mondok véleményt vagy előítéletesen közelítem meg a dolgot - gondoltam, meggyőződöm róla személyesen.
Hát, a Cat Café  számomra maga volt a katasztrófa. Üvöltő zene (alig értettük egymás szavát az asztalnál, pedig nem nagy helyen kellett elférnünk), macskák szemükben, tekintetükben a nagy semmi, zaklatottak vagy totál beletörődötten kikapcsolt állapotban. Szerencsére üvöltő gyerekek nem voltak (már csak ez hiányzott volna), ámde ágyakon heverő fiatalok igen, akiktől nem igazán lehetett máshol leülni csak fent. Az ajtón semmi zsilip, az ablakok olyan széles bukóra nyitva, hogy ha egy macska akar, lazán kisétál rajta. Hölgy elmondta kérdésemre, hogy az üvöltő zenét nagyon szeretik a macsekok, nem zavarja őket, tulajdonképpen a semmivel a szemükben sziesztáznak, rosszul látom a dolgot, öt-hat körül élénkülnek meg. Kicsit zavaros a dolog, mert ebben a magasságban voltunk ott, s nem igazán élénkültek. Pár macska odajött az emeletre, ahol ültünk, az egyikük olyan nehezen vette a levegőt, mint aki agyonstresszelt, az MC-k szőre meglehetősen gondozatlan volt.Néztem a macskák tekintetét és nem láttam benne a fényt, a boldogságot és elégedettséget.Csak a semmit, azt, hogy beletörődtek, hogy itt kell lenniük és kész.
Továbbra is az az érzésem, hogy ez az egész így az üzletről szól, a macskák csak dekoráció, bármi más is lehetne dekorációként. Ami még eszembe jutott, a luxus börtön - valóban vannak játékaik meg fekvőkéjük és biztosan oltva vannak meg tesztelve, csak éppen kellékek egy jó kis üzleti játékhoz...
Nem értem az embereket- aki szereti a macskát nem csinál ilyet, szerintem. Ez nem a macskák népszerűsítése és a felelős állattartása meg végképpen nem. Ez üzlet, ami most még újdonság és kész. De mi lesz, ha már unalmas lesz?????

Kutyás:)

Nem macskás, nem oroszlános, hanem kutyás bejegyzés következik:) Bár végülis macskás is lehetne, mert nemrég láttam egy szuper videot egy agilityző cicáról, s hát jelentkezők lehetnének bőven:-) Mondjuk megnézném, amint Juppi cicánk áthömpölyögne egy-egy akadályon vagy éppen átküzdené magát a kúszófolyosón.:-) Topaze-nak nem esne nehezére az akadályok teljesítése, de szerintem a két fekete kijárós mók biztosan felfeküdne a pallóra és jót sziesztázna, főleg, ha sütne a napocs:-)

Szóval kutyás. "Vén fejjel" buggyantam meg, immárom sokadszorra - tavaly el kezdtünk agilityzni Fanny-val. Ez év húsvétjának szombatján meg elindultunk életünk első versenyén, s nyertünk egy első meg egy második helyezést, két hibátlan futammal. Eszement jó érzés volt, eufória. Egyrészt, hogy egyáltalán túléltem és nem omlottam össze végkimerülésileg a pályán, másrészt meg a tudat, hogy ilyen szuper kutyám van. Aztán múlt vasárnap is voltunk versenyen, s mit ád Bastet, megint két hibátlant futottunk és bezsebeltünk egy aranyat meg egy bronzot két kupa formájában.:-) Jó-jó, tudom, hogy nem lesz ez mindig így, készülök is az első nem hibátlan elfogadására lélekben (nem lesz könnyű, de próbálom a magam maximalizmusához mérten nem véres harcnak felfogni a dolgot), de akkor is frenetikusan fantasztikusan jóóó érzés volt! De nem csak az érmek meg a kupák, hanem a bizalom, ami létrejön egy ember meg egy állat között, az egymásrautaltság, a közös meló összekovácsoló ereje. Elmondhatatlan.:-) Ha csak ennyit nyertünk is az életben, amit eddig Fanny-val, már így is köszönettel tartozom neki:))

Oroszlános:-)))

Ha tudnám, leírnám, milyen érzés volt. De erre nincsenek szavak. És tényleg nincsenek. Mert  a fantasztikus jelző, az összes superlativus kevés hozzá. Eufórikus mámor - de még ez sem elég jó szóhasználat. Soha sem felejtem el azt a negyedórát, amit vele tölthettem. Köszönöm a sorsnak, hogy olyan embereket vezérelt az utamba sok évvel ezelőtt, akik segítségével ez  valóra válhatott.:-))

Macskaság

Csak úgy, mert szép. Mert benne van minden, ami szerintem egy macskában benne kell, hogy legyen: misztikum, csoda, báj, szépség, intelligencia, rejtély, mindenek feletti tudás, életigenlés, örvényló titkok, fegyelem és figyelem, határozottság, önbizalom. A fensőbbséges én.:-)

Miaúúúú - avagy benne voltam a tévében!:-)

Benne voltam a tévében, immáron sokadjára.Mert ilyen őrült vagyok, hogy jelentkezem mindenféle vetélkedőre és be is kerülök, aztán meg izgulhatok, hogy mi lesz, ha már le is adják!:-)) Utálom magam visszanézni, de most valahogy úgy voltam vele, miért is ne? Végül is Fridivel végignyávogtuk a műsort, a szó szoros értelmében:-) Beszélhettem a macskákról is, már amennyire hagyta a műsorvezető és a véges műsoridő.Már ezért megérte:-) Meg persze azért is, mert vallom, hogy az ember nem arra teremtetett, hogy punnyadjon és csak a jól megszokott rituáléit csinálja, hanem igenis, új és új dolgokkal,  mi több kihívásokkal kell szembenéznie, még akkor is, ha mindegyik új dolog magában foglalja a kudarc lehetőségét. Viszont kockázat nélkül nincs siker:-) Egy ilyen tévéműsor felvétele mindig jó buli: az ember sok mindent megtanul magáról, stresszről, koncentrációról, figyelemről, arról, mennyire képes elvonatkoztatni a kamerák kereszttüzétől, mennyire tud a topon lenni és tudása legjavát nyújtani. No nem a fotelból, mert arra szinte mindenki képes, hogy a készülék előtt ülve tudja a helyes választ mindig és mindenre, mondván, hogy "húúúú, de hülye és ostoba az a játékos, ezt sem tudja, pedig ezt azért naná, hogy tudnia kéne". Lehet fanyalogni, lehet hülyézni, igen, tudni kellett volna sok kérdésre a választ, igen, sokat segített Fridi, de (vagy akár DE!:-) javallom mindenkinek, menjen és próbálja ki magát, nézze meg, tapasztalja meg, milyen az egy igazi show man partnerének lenni egy olyan helyzetben, amikor tudod,csak egy lehetőség van, nincs ismétlés. A macskák már megint , mert hogy itt tartottam. Szóval, a macskáknak már annyi mindent köszönhettem. Már semmin sem csodálkozom:-)) Köszönöm a  sorsnak, hogy ez is összejött és így, ahogyan!

Bármi is lesz a vége...

Bármi is lesz a vége és bármikor, azt mondom: Flamy küzdeni akarása példaértékű embernek, állatnak. Alig három hete, hogy azt mondtam, vége, ez a macska nem éli meg a másnapot. S láss csodát: több maroknyi száraztápot eszik meg kézből, mellette a már említett elegyet, jön és dorombol, s ha végigsimizem a gerincét, nem érzem a csigolyáit. Igaz, csont és bőr, de valahogy felállt a padlóról és ringbe szállt megint. Fantasztikus és hihetetlen is egyben. Hangsúlyozom, nem tudom, mennyi időnk van még együtt valójában, de talán nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy képes volt megrázni magát, dacolni a visszafordíthatatlan betegséggel és megtenni mindent a csata megnyerése érdekében. Köszönöm, Flamy...

Élniakarás

Amikor az előző bejegyzést írtam, felkészültem mindenre, s megpróbáltam realistán szemlélni az eseményeket. Flamy, bár csont és bőr, de mégis máűködik. Nem eszik, csak fecskendőből, de már eljutottunk a napi 50 mlnyi elegyhez: aloe verás gél+ Vetri DMG+ konzerv keveréke, s már többször evett némi száraztápot is. Igaz, ez a némi táp pár szemet (15-20 db) jelent csupán és furcsa módon Juppi fogyókúrás száraztápjából csak, de akkor is szilárd étel. minden este jön és bújik, dorombol, a többiekkel körülvéve, akik mosdatják és egyáltalán nem kerülik el, ő is keresi a társaságukat. Mosakszik, ez mindenképpen jó jel és nem akarja feladni szerencsére továbbra sem.

Továbbra sincsenek vérmes reményeim a felépülésével kapcsolatban, hiszen mint azt már írtam, ez nem visszafordítható betegség, de egyenlőre carpe diem - élvezzük, amit és amennyit ad az élet.

Csak realistán...

Flamy beteg. Veseelégtelenségben szenved. A veseelégtelenség nem visszafordítható, nem gyógyítható betegség. Pár hét alatt csont és bőr állapotúra fogyott. Xxel fecskendővel eteti az aloe vera gél, a Vetri-DMG csodacsepp és némi pépes konzerv elegyével. Fantasztikus teljesítmény a macskától, amikor megeszik egy nap 20 ml-nyi elegyet. Ez tartja életben, mert semmiféle ételt nem hajlandó magához venni sem konzerv alakban, sem száraztáp formában, sehogyan. Nem értem, miért, mert egyébként jön-megy, bújik, dorombol, mosakszik, esténként rám fekszik és nyomatja a cicamotort. De a szeme egyre sötétebb, ami számomra azt jelzi, hogy próbálkozik ugyan életben maradni, de hamarosan útra kell kelnie. Nem áltatjuk magunkat, minden perc ajándék.. A veselégtelenslg a macskáink karmája, úgy hiszem, hiszen a sokadik állatkánkat veszítjük el ebben a betegségben. A másik a rák. Érdekes, mert nekem is sok gondom volt a vesémmel és egy rosszindulatú melanomám is volt, ami ugyancsak rák. Persze, van, aki nem hisz ebben. Nem is kell. A tényen nem változtat.

Flamy, a szeszélyes lángnyelvű macsek élni akar, s mi megteszünk mindent a célja elérése érdekében, bár tudjuk, hogy ez csak illozórikus, mint az élet maga.