csütörtök, november 30, 2006

Szalmaszálak, reménysugarak

Tegnap már feladtam. Másodszor. De amíg küzd Lootah, addig nem szabad feladnunk. Nekem sem.
Lootah, minden erőm és energiám veled van és a gazdiddal! Hajrá!

szerda, november 29, 2006

Félhold....

Azt hiszem, ma lesz a napja...Küzdöttünk....Csodák vannak, történnek, de nem mindig.
Van, mikor fel kell adni és el kell engedni .... Nem bírom már sokáig lelkileg.

kedd, november 28, 2006

Elmélkedések

Megint érdekes hétvégénk volt. Jasmine Jayce és Jacy unokáink először mutatkoztak be TICA-kiállításon. a tét nem volt különösebben nagy, hiszen mindkét unoka imádott kedvenc cicaként éli a macsekok szuper életét, s a gazdáiknak sincsenek mindent elsöprő és véresen komoly show-ambícióik, csak kaland és próba volt ez az egész, egyfajta játék. JJ hercegnő, aki nekem nagyon tetszik a bájos füstös képével és hercegnői tartásával együtt, néha hangot adott nemtetszésének, de nem volt vészes. Jacy hátán meg fát lehetett volna vágni, félelmetes, mennyire nagy melák az a macsek!:-) Egyébiránt szombaton Fajtagyőztes lett meg két döntőbe is visszahívták (egyszer második legszebb MC kölyökként a második legszebb kölyökmacsek lett a hosszúszőrűek közt), vasárnapra gyökeresen megváltozott a bírók véleménye és ízlése, ami persze teljesen természetes dolog, hiszen minden ring minden döntőjénél így kezdik a bírók: ma nekem ez volt a véleményem, ma nekem ez és ez a cica tetszett. Büszke vagyok rá, hogy az unokák jól bírták a strapát és hogy a gazdik a megfelelő hozzállással viseltettek, viseltetnek az egész cécó iránt:-)
Viszont érdekes meglepikkel is szolgált a show. emrég felhívott egy hölgy és a véleményemet kérte egy konkrét tenyészettel kapcsolatban. Mivel nem tartom etikusnak, hogy ismeretlenül és ráadásul telefonon keresztül elmondjam a nagyon is kiforrott véleményemet, így nem is tettem, csak elmondtam, hogy én hogyan adom a cicáimat, mikre kellene figyelnie. Hölgy, úgy tűnik, nem fogadta meg a tanácsot, mert megkeresett a kiállításon és engem okolt, hogy vett egy nagyon beteg cicát, gyakorlatilag inkorrekt feltételekkel, véresen a bolháktól, 10 hetesen. Végül szinte baráti hangulatban váltunk el, megkért, hogy látogassak el hozzájuk, aminek én szívesen teszek is eleget. Viszont mutatott egy érdekes dolgot: a macskája pedigréjén Jack képe volt rányomtatva, amiről azt állította a macska tenyésztője, hogy az a macska apját ábrázolja. Ez még kiegészült azzal, hogy mint később kiderült (az "egyesület" törzskönyvezetője elmondása szerint, akinek véleménye az, hogy ez teljesen fair és normális dolog, hogy csak úgy lenyúlnak egy képet egy honalpról és alkalmazzák a pedigréken), már négy éve van Jacko képe ezen klub pedigréin, illetve megtudtam a törzskönyvezető hölgytől, hogy Jack nem is az én macskám.
Nyilván ez is az én hibám: nemcsak, hogy van egy Jack cicám, de ráadásul még készült róla egy eléggé ismert kép is, amit persze bárki bármikor felhasználhat és nyilván nekem el kell ezt fogadnom, sőt, bele kell törődnöm, hogy Jack nem is az enyém. No comment.
Aztán megint rácsodálkoztam arra, hogy ha valakit elvakít a show feeling és kitörnek emberi gyarlóságai, képes arról is megfeledkezni, hogy a macska a fontosabb, nem a talmi siker. Meg arra is, hogy ami egyik esetben teljesen természetes, ha saját macskánkról van szó, a másik esetében azonnal felróandó bűnné lényegül át. Ismerős és általam is átélt élményről van szó, nem tagadom, de azt hiszem, képesnek kell lennie egy felnőtt embernek arra, hogy szembenézzen a realitással és meghúzza azt a vonalat, ameddig az ambíciók még egészséges mederben maradnak.
Viszont ezek a kellemetlenségek eltörpülnek amellett, hogy Lootah küzd az életéért. Mert egyetlen kiállítás, egyetlen serleg vagy rozetta és semmiféle gonosz megjegyzés, emberi pofátlanság sem ér annyi figyelmet, mint az élet, Lootah élete.

hétfő, november 20, 2006

Hétkezdet - már csodálkoznék!

A végén kiderül, hogy azért mert az én képemet nyúlják le és rakják bele egy újságba az engedélyem nélkül , én vagyok a hibás. A végén kiderül, hogy a saját magam által szerkeszettt oldalra nem tehetem fel úgy a saját képemet, ahogy nekem tetszik és én vagyok a hibás. A végén kiderül, hogy valaki ír egy cikket a szibériai macskáról, felteszi hozzá a macskám (Maine Coon) képét és én vagyok érte a hibás. No, most már aztán elég. Mindenki próbálkozzon a saját háza táján söprögetni, a saját maga hibáit publikálni és próbáljon meg mindenki a tükörbe nézegetni. A középszerűek névnélküli meg álnéven írkált véleményéről meg homályos célzásairól már jó ideje az az álláspontom, hogy kompenzáció: önnön hibáik leplezésére szolgálnak. A dolog ennyit ér. Ezt a pár sort.

péntek, november 17, 2006

Nem is 13. van

Mai lecke 1:
Csak az a biztos, ami elmúlt és megtörtént.
Mai lecke 2:
Ne foglalkozz undorító és gyáva emberek névnélkül jegyzett véleményével.
Mai lecke 3:
A hullámvölgyek után kell, hogy emelkedő jöjjön.
A macsekok viszont jól vannak, a Royal Canin újra bevált, bár sokáig sok problémánk volt a táppal, ezért is váltottunk anno, de most úgy ítéltük meg, hogy visszatérünk ehhez a márkához.
Tegnap megírtam a helyreigazítást kérő levelet a macskás lapnak, meglátjuk, mit lép a főszerkesztő asszony.

csütörtök, november 16, 2006

Világos rózsaszín...

Köd van és tavaszi idő, fogytam három és fél kilót, a számítógépünk és netünk még mindig nincs otthon, Lion maci hízott egy csomót, macsekok újra kedvet kaptak a Royal Canin tápjaihoz (éppen Sensible-t ropogtatnak otthon nagy eséllyel), délelőtt meg kell csinálnom egy átfogó komplex jelentést, nem műxik az Index fórum része, nemsokára hétvége, tegnap éjjel odaégett kicsit a sült csirkecomb a sütőben, már egy hetes a belga praliné kupacunk (egy kolléga hozta megrendelésre nekem Brüsszelből - máskor már egy darab nem lenne, most szépen kitart már egy hete), nem rossz a kedvem, vettem három újabb csoda nyakéket, nemsokára topiktali, ma írok egy ejnye-bejnye-levelet a Cicc-magazinnak, hogy nem kéne az engedélyem nélkül a honlapomról lenyúlni az etalon Maine Coon Jack két képét is egy szibériai macska ismertetőhöz (minősíti a cikk íróját és az újság színvonalát is - kritikán aluli mindkettő), forró a teám még mindig, enyhül a tüdőgyulladás-gyanúm, jövő héten tán eljöhetek egy teljes nap szabira - vegyes a kép.:-) De alapjában véve nem szürke és nem sötét.
Indy rendszeresen bújik hozzám elalvás előtt, bekucorodik az ölembe, átöleli a nyakamat, miközben az apja, Juppi az oldalamon dagaszt átszellemülten. Admiral minden este tévét néz az ölemből, alig bírom el a sokkilóját. Andy-nek az égadta világon semmi baja. Kell ennél több?:-))

kedd, november 14, 2006

Még mindig rendben minden:-)

Már megint nem sok időm (no meg gépem, a netről nem is beszélve) volt blogot írni, de tulképpen minden négylábúval minden rendben van. Andy-nek kutya, azaz macskabaja, valószínűleg csak valami kis homok okozhatta az esetleges fájdalmat pisilésnél, mert azóta sem volt ilyen panasza. A doki négyzetmiliméterenként csekkolta az UH-gal a hólyagját és semmit nem talált. Hála az égnek. Romy trutymija visziont nem múlik az orráról és a füléről, bár nem is terjed. A gond, hogy megint melegszik az idő, így nem sok esély van a jobbulásra, de bízom benne, hogy nem is terjed tovább. Biztos vagyok benne, hogy valamiféle hormonális és bundával kapcsolatos gond lehet, mármint van összefüggés a szőrváltás, a betegség és az időjárás között.
Ma megint rácsodálkoztam, hogy milyen mázlink van a dokinkkal. Már az is megbocsáthatatlan számomra, hogy magát dokinak nevező ember altatás/bódítás nélkül húz fogat és szed fogkövet egy macsek esetében, de hogy utána sem jár, hogy mi lehet az oka az állat betegségének, aki pedig szinte hetek óta szenved....No, inkább nem is minősíteném az esetet, mert blogfestéket sem tűrne....

hétfő, november 06, 2006

Egyszerű képlet

Túlságosan is szép minden. A munkahelyi múltheti hajtást is túléltem (most is van, de már rutinból és zsigerből játszom túlélésre), az unokákról is jó híreim vannak, képeke is érkeznek, Lion is növöget. Ilyenkor várom, hogy becsapjon a ménkű. De hátha mégsem.:-)
Többen kérdezik, hogy tényleg, hogy végleges-e a döntésem. Igen, végleges. Jövőre még egy-egy alom, ha összejön Iristől és Nyuszótól és kész, vége. Örökre. De erről már sokadszor, sokat írtam, nem részletezem többet és tovább. Nem vagyok szomorú a döntés miatt. a döntést vállalni kell, akár negatív, akár pozitív következményekkel is jár. Én, azt hiszem, ezúttal jól döntök majd.
Jön a tél, ez már evidencia: a három kinti mók folyton bent dekkol, sőt a két kutya is egyre inkább bekívánkozna a konyhába, ami azért nem mindig járható út, elvégre két belga juhászról van szó, hatalmas bundával. Cimi tökélyre fejlesztette a tej-kérést: leül a tányérka elé és néz. Meditálva. Ha nem reagálok,a kkor tovább ül és kissé morcosabban néz, majd jön az ártatlan tekintetű gazdiláblevevés egy kis hangtalan nyávogással, majd a kettes fokozat. Addigra azért már a tálkájában van a tej, ha mégsem, akkor csak kísérletjelleggel nincs:-)
Indy egyre rámenősebben szeretgombóc. imádom azt a macsekot! Tőle kedvesebb macsek talán Lion, de ő még picimaci.
Viszont azért tudatalatt aggódom: Andy mostanában kicsit sírt néha, de csak elvétve az almozás környékén. Biztos, ami biztos, megmutatom ma a dokinak (jön oltani ma), remélem, csak én látok rémeket...

csütörtök, november 02, 2006

Köszönet

Ma olvastam egy mélt valakitől a blogomban írtakkal kapcsolatban. Szeretném neki itt is megköszönni. Igaza van, maximálisan, nagyon jól látja és átérzi, amit én is írtam és amit tenni készülök, mert maga is vívódott már ezekkel a gondolatokkal és meg is tette, amit én teszek majd hamarosan. Köszönöm a megerősítést. Igen, igazad van: ébredezek.....